Fúh. Megnéztem egy régebbi veszekedésemet az osztálytársaimmal... majd megszakadt a szívem annyira szíven ütött minden.. itt van egy : "ja igen képzeld utálunk én meg xy csak azért írtam többesszámba (csak segítek hogy könnyebben felfogd) mert mind a ketten ezt gondoljuk ja és igen bajunk van veled az hogy annyira nagynak képzeled magad azt hiszed tiéd az egész világ miközben ezt rosszul tudod mert nem te uralod a világot és mindenkinek néha úgy be tudsz szólni hogy csak na pedig nem kéne mert én is be tudnék szólni jó pár mindent és amikor bejössz németóra után az osztályterembe és azt kiáltod hogy HI !! azzal egyáltalán nem leszel nagy menő és kár mondom KÁR hogy van pár olyan ember aki bedől neked és te örülnél neki hogy van egy ember az osztályból aki éppen ott van melletted de nem mert egy pár hét után eldobod mint egy papírt ami már nem kell neked és utána meg odamész pl két baráthoz és próbálod őket szétszedni megutáltatni őket egymással hogy összevesszenek és össze vissza hazudozol a két csajnak egymásról hogy jól bekavarj nekik utána miután pedig szétszakítottad őket az egyiket elveszed magadnak a másik meg had szomorkodjon ott te úgy se sajnálod utána meg ugyan ez a folyamat megismétlődik szóval ezen szerintem el lehetne gondolkozni mert én ezt tenném a helyedben MÁRMINT ELGONDOLKOZNÉK ( DE LEHET HOGY CSAK ÉN TENNÉM EZT)" (a neveket direkt neveztem át). Mi az hogy "... és kár mondom KÁR hogy van pár olyan ember aki bedől neked..." ? aki a barátom azt soha nem verem át... nagyon sírógörcsöm van... Meg ezt is bírom : " felszedsz valakit magad mellé majd 2 hét után eldobod magadtól".... EMBER HA ELVESZED PERSZE HOGY NEM LESZÜNK BARÁTNŐK!!! ezek hülyék komolyan ..... :DDD elegem van.... jó inkább nem idegesítem magam... -.- :DD